Polihistória

 Nem kellene ekkora szüneteket tartanom két írás közt igaz?  Igazából most nem tudom miről írjak, pedig nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a projektbe. Az írásban önmagam keresgélem. Az egy dolog, hogy több dologhoz ért az ember, de van az úgy, hogy valakinek ez túl sok, és van akinek túl kevés. És tudjátok mit? Mindkettő érzés felismerése fájdalommal jár nekem. Aztán ha ez nem lenne elég, akkor még magam is itt vagyok mint tényező. Az is tud kellemetlen lenni ha felismerem milyen értéket képviselek adott személynél. Olykor fájó is... de nem kell mások skatulyájában élni. Nem kell elfogadnod ahova elhelyeznek... nekem sem kell elfogadnom. Biztonságban vagy, legbelül érzed a tiszta igazságot, ami soha nem csal meg.  Ma óriási felismerésben volt részem... megéreztem a szeretet erejét, a teljesen egyszerű és letisztult formáját, az elfogadás eredetét. A semmiből jött, csak úgy. Csak beléptem egy helyiségbe. Olyan volt mintha felismertük volna egymást.  Hol voltál ed...

 Óhatatlanul hatása alatt vagyok azoknak az információknak, amiket kapok. Például hétfőnként jógaórán. Mondhatnánk, hogy ja, könnyen befolyásolható vagyok, de ez nem lenne igaz, mert én valóban elgondolkodom az ott és máshol hallott információkon, üzeneteken.  Ezért a mai téma, két szó fejtegetése. Döntés és felelősségvállalás. Éljük az életünk, nap mint nap hozzuk meg a különböző fajsúlyú döntéseinket. Az egyszerűbbek nem okoznak fejtörést, nem ragadunk bele. Pl; nincs kedvem főzni, úgy döntök, hogy inkább eszem egy menüt valahol. Ez ennyi. Persze némi felelősségvállalás már itt is megjelenik, hisz ha a menü nem ízlett, akkor is csak magamat hibáztathatom nem a választott konyhát, hiszen döntöttem úgy, hogy az ismertet az ismeretlenre cserélem, kényelemből... esetleg időhiány okán. A lényeg, hogy még a legkisebb döntésünk is hoz magával egy leckét a felelősség vállalásról. Aztán persze vannak súlyosabb témák. Párválasztás, vagy éppen a válás. Munkahely választás. Döntések, dö...

 Első: Társfüggőség Teszteredményem:  A társfüggőség rengeteg gyötrelem és boldogtalanság forrása.  A társfüggőség oka az életünk első hat hónapjában történt eseményekben keresendő, és a szüleinkhez, elsősorban az édesanyjához való biztonságos kötődés kialakulásával áll összefüggésben. A te esetedben a kötődés sérülése egészen kicsi lehetett, ezért kis mértékben vagy hajlamos társfüggő kapcsolatot keresni. Képes vagy autonóm  (önálló) , egyenrangú párkapcsolatban élni, de megvan benned a vágy arra is, hogy  „egyek”  legyetek a pároddal. Még nem döntötted el, hogy a saját szabad akaratod vagy inkább a társad szabad akarata szerint való élet a kielégítőbb a számodra. Ha viszonylag szabadnak érzed magad, akkor boldognak ítéled a párkapcsolatodat. Ha nem figyelsz, akkor könnyen belecsúszhatsz egy társfüggő kapcsolatba, mert először nagyon csábító tud lenni a másik fél gondoskodása, kényelmes, ha döntenek helyettünk, és azzal, ahogyan a párunkra odafigyelünk, ah...

Legyen hát. Hobbi indul. Mert szeretek írni, ha szeretitek olvassátok, megjegyzéseket csak a facebookos megosztások alatt tudtok majd tenni, szeretném ha ez egy tiszta oldal maradna. Mivel is kezdjem.  Talán a miért boncolgatásával. Mert jól esik! Mert minden leírt szó enged a nyomáson ami bennem van. Érezhetően könnyebbé válok. Kell a fenének a Keto diéta, én blogolással fogyózok mostantól. A cím magában foglalja a témakört, miszerint mindenről is írok. Majd. Ha kellőképpen felkeltettem a figyelmeteket. Mert kelletek ehhez a hobbihoz. Kell a figyelmetek, reakciótok... na jó, utóbbi csak akkor ha pozitív.😁 Ennél is jobb lenne létrehozni egy közösséget, olyat ami összetart és felemel, visszajelzést ad, hol tartasz. A lényeg, hogy olyan dolgokról fogok írni amik érdekelnek, amik feltöltenek... s ha reagáltok, akkor ti is rátesztek még egy lapáttal.